Az előző cikkben felvázolt problémát Kovács Bálint barátunk gondolta tovább:
Zoltán cikkében a reklámozók, közösségi oldalak nyomkövetéséről nem esett szó. Ezek az oldalak nem csak akkor jutnak információhoz rólunk, amikor ténylegesen használjuk őket, akkor is, amikor csak a különféle beszúrható elemeik jelennek meg (reklámok, Like-gomb, Tweet-gomb, stb.). Mivel ezek az elemek nagyon elterjedtek, az említett oldalak a felhasználó böngészési előzményeihez szinte tételesen hozzáférnek.
Mire használják ezeket az adatokat?
Ami tejesen nyilvánvaló, hogy ezekből az adatokból táplálkoznak a személyre szabott reklámok. Bizonyosan a kedves olvasó is találkozott azzal, hogy azok a reklámok, amiket az előző oldalon látott, a következőre és következőre is követték. Az sem lehet ismeretlen a számára, hogy a Facebook-on olyan termékeket reklámoztak, amiről éppen most osztott meg valamit. Az, hogy pontosan milyen információt hol használnak, nehezen felderíthető, de teljesen biztos, hogy az adatok nagy részét nem dobják el.
És ez engem miért érdekel?
Ezeket az adatokat, amiket a cégek összegyűjtenek, nem föltétlenül kezelik megfelelő körültekintéssel. Sok minden megesett már ezekkel az adatokkal, ezek közül fogunk most szemezgetni.
Tévedések
Tévedések a legjobb helyeken is történhetnek. Ha az adatkezelő nem kellő óvatossággal bánik az adatokkal, akkor azok nyilvánosságra kerülhetnek. Kiváló példa erre az emlékezetes 2006-os AOL-incindens. Az AOL 2006-ban a különféle kutatók támogatására megjelentetett egy sor névtelen keresési adatot: a felhasználók kereséseit, a felhasználókat azonosító számokkal. Ez első hallásra nem hangzik szörnyűnek, de gondoljunk csak bele, sokan tesznek személyesen azonosítható kereséseket. Az AOL azóta természetesen beismerte tévedését, és elérhetetlenné tette az adatbázis hivatalos példányát. Az internetről ugyanakkor semmit nem lehet eltávolítani, kereshető formában továbbra is nyilvánosan elérhető az adatbázis.
Ha a kedves ügyfél éppen állást keresett abban az időszakban, nem föltétlenül szeretné, hogy ez kiderüljön. Nézzük például ezt a felhasználót: Nem csak arról tudunk, hogy állást keresett, hanem arról is, melyik színésznő nevére keresett, hogy melyik városban él, melyik bank ügyfele, és a kötőjellel helyettesített keresések pedig azokat jelölik, ami alapján személyesen azonosítani is lehetne. Rémisztő.
Az adatkezelőt feltörhetik
Azt szokták mondani informatikus körökben, hogy a golyóállóság nem a biztonság, hanem a részegség egy állapota. Minden nem triviális számítógépes rendszeren elkerülhetetlenül lesznek kisebb-nagyobb biztonsági rések, amiket egy támadó kihasználhat. Igaz ez a Google-re, a Facebook-ra, vagy a Microsoft-ra. Ilyenkor szélső esetben számlaszámok, telefonszámok, e-mail címek kerülhetnek rossz kezekbe.
Munkatársak
A nagyobb cégek adatbiztonságára a saját dolgozói jelentik az egyik legnagyobb fenyegetést. 1 Hogy mit jelent ez? Például, hogy a csalódott dolgozók komoly kárt tudnak okozni a cégnek, vagy hogy a támadó akár felvetetheti magát az adott céghez, esetleg hogy a dolgozók megtévesztésével szerezheti meg a kívánt adatokat. Most arról az esetről beszélek, amikor az alkalmazott maga a támadó. Ilyen eset például az aktuális Snowdwen-ügy is 2, de történt már ilyen a Google-nél is.
Hogy miféle bajok származhatnak ebből? Tegyük fel, a kedves ügyfelünk kereséseiből ki lehet következtetni a cég következő nagy üzleti lépését. Ha az adatkezelőnél egy ilyen nem lojális alkalmazott valami okból kiszivárogtatja az adatokat, az könnyen megfogható anyagi károkat okoz.
Az információ a 21. század aranya
Ez a szállóige azt takarja, hogy a személyes adatok igen könnyen pénzzé tehetőek, például az életbiztosítók segítségével. A biztosítóknak érdekük minél többet megtudni az ügyfél kockázati tényezőiről, várható élettartamáról, hogy minél biztonságosabb ajánlatokat tudjon tenni. Nem föltétlenül elég megkérdezni, hogy dohányzik-e az illető, érdemes tényszerűen kideríteni. Egy felhasználó úgy élheti ezt meg, hogy ha még ő maga nem is dohányzik, de a szomszédja az ő nevére/címére vásárolja a dohánytermékeket az interneten, magasabb díjakat kap egy életbiztosításnál.