Kategória: Az informatika története

A PRIMO egy magyar fejlesztésű, Z80 alapú számítógép család volt az 1980-as években.

Egy PrímoA fejlesztését az MTA SZTAKI munkatársai végezték, a gyártását a Sárisápi MgTsz (mezőgazdasági termelőszövetkezet) végezte. A felépítése viszonylag egyszerű volt, mozgó alkatrészként a tápegység bekapcsológombja és a reset gomb említhető. A billentyűzete egy NyÁK lapból kialakított „tapizós” kapacitív billentyűzet. Használata komoly megszokást igényelt, azonban a megbízhatóságnak nyilvánvalóan jót tett.

A számítógép két nyomtatott áramköri kártyából állt: Az alaplapból, amelyen maga a számítógép volt kialakítva, a másik a billentyűzet.

A tervezés során elsősorban az iskolákban felmerülő igényeket igyekeztek kielégíteni, hiszen iskolai számítógépnek szánták.

A tervezés alapja a költségmegtakarítás és az iskolákban várható fokozott igénybevétel elviselése volt.

Ezek a szempontok a leginkább a billentyűzeten mutathatóak be:

Az egyszerű mozgóalkatrész nélküli billentyűzetet igen olcsó volt legyártani, ugyanakkor nem volt érzékeny a szennyeződésekre.

A megkopott fekete festéket fekete tussal lehetett egyszerűen javítani (illetve színes tussal pimpelni).

Maga a számítógép egy Z80 alapú alapkapcsolás, a szocialista országokban utángyártott elemekből. Ebből olyan érdekességek adódtak, hogy amíg az „igazi” Z80 4 MHz órajellel üzemelt, az utángyártott NDK (keletnémet) verzió csak 3,75 MHz órajellel ment stabilan.

Amíg a – valamivel korábbi – ZX 81 és ZX Spectrum gépekben a memória egy DIL tokozású integrált áramkörrel volt megoldva, a PRIMO-ban 16K-s, egy bites tokokat használtak, mivel az volt (viszonylag) olcsón hozzáférhető. Így egy 64K jelű modellben, amelyben 16K ROM és 48K RAM volt, 3X8=24 DIL tokozású integrált áramkörrel volt a memória megoldva.

Amíg az EMG 777-ben, amit lehetett, hardveres eszközökkel oldottak meg, addig a PRIMO-ban a lehető legtöbb feladatot szoftveresen valósították meg. A gyakorlatban csak grafikus módban működött a képmegjelenítés, a betűk megjelenítése szoftveresen történt, ami azt is jelentette, hogy a betűkészlet szabadon újradefiniálható volt. Ez lehetővé tette például a cirill betűk használatát (például az orosz nyelvoktatás támogatására).

Amikor megjelent a gyártás, nem tudott lépést tartani az igényekkel, ezért csak előrendeléssel lehetett magánszemélyeknek vásárolni a borsos ára ellenére.

Abban a korban olcsó BRG MK 29 magnó. A kép forrása:retronom.hu
Abban a korban olcsó BRG MK 29 magnó.
A kép forrása:retronom.hu

Amíg a Spectrum és C64 gépekben külön hanggenerátor IC biztosította a hangot, itt egy hangszóró volt, amit egy egybites vezérléssel lehetett megszólaltatni. Ebből adódóan többszólamú hang, vagy rafinált hullámforma szóba sem jöhetett, a megoldás azonban igen egyszerű volt (egy tranzisztor és egy hangszóró).

A spártaian egyszerű megoldások mellett viszonylag tág teret engedett a továbbfejlesztésnek. Az alaplapon elő volt készítve egy RS232 (szabványos soros port) csatlakozó meghajtása, valamint kezdetleges hálózati képességei is voltak, Képes volt a (DOS ősét a CP/M operációs rendszert használó) COSY SYSTER számítógép mágneslemezes egységét és nyomtatóját használni.

Alap kiépítésben az alkatrészek nem voltak beépítve, de lehetőség volt a háttértárolóként használt MK 29 magnó távirányítására. A távirányítás a szalag megállítására és elindítására korlátozódott. Ez a kor otthoni számítógépeinek a lehetőségeit figyelembe véve „komoly” adatbáziskezelési feladatok megoldását tette lehetővé.

A beépített BASIC fordítót a Microsoft TRS80 Level II BASIC interpretere ihlette (Igen az a Microsoft).

Mivel oktatási célokra készült, lehetett hozzá kapni Assembler illetve Pascal programozási nyelvet is, amelyeket kazettáról lehetett betölteni.

A BASIC programokhoz is lehetett gépi kódú betéteket készíteni. Ezek a betétek kb. 10-50-szer olyan gyorsan futottak, mint az alap program.

Az Interneten lehet találni leírást, hogy miként lehet a PRIMO-t Ethernet hálózathoz kötni. A dolog érdekessége, hogy az ethernet csatolón nagyobb teljesítményű processzor dolgozik, mint a PRIMO-ban.

A vásárláskor a hozzá adott használati utasítás egyszerű és tömör volt, nem mentes a hibáktól. Szerencsére lehetett vásárolni „PRIMO hardverkönyv”-et és „PRIMO szoftverkönyv”-et, amely könyvek részletes leírást adtak a működésről. A PRIMO köré márka klub szerveződött, illetve a SzTAKI épületében néha tanfolyamokat szerveztek. Mivel ezek a tanfolyamok hétvégén voltak, az (akkor forradalmian új) számítógép vezérlésű fűtés „tartalék üzemmódban” volt, ezért a kabát igen jól szolgált a tanfolyamokon.

Kapcsolódó cikkek

Az oldal használatával elfogadja, hogy az sütiket használ További információ

A sütik használatát érdemes engedélyezni a böngészőben.
The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Bezár