A kép forrása Wikimedia commons
A kriptográfiát annak az igénye hozta létre, hogy egymástól távol lévő emberek bizalmasan tudjanak kommunikálni.
A legegyszerűbb ismert titkosítási eljárás a Caesar kód, ami egy egyszerű behelyettesítéses eljárás. A lényege annyi, hogy az ábécét n betűvel eltolják. Egy példa:
| Eredeti karakter | Helyettesítő karakter |
| A | C |
| B | D |
| C | E |
| . | . |
| . | . |
| Z | B |
Ebben a kódolásban a „Harchoz” parancs így küldhető el:
Harchoz
Jctejqb
Ha a képzeletbeli támadó ezt az üzenetet fogja el, bizony nem sokra megy vele. Ha azonban sejti, hogy az üzenet eredetileg magyarul van, és ez egy Caesar kód akkor 44 próbálkozásból az üzenet megfejthető (mivel a magyar ábécé 44 betűből áll). Ez még kézi erővel is könnyen megoldható.
Ennél jelentősen jobbak a behelyettesítéses kódok, ahol az ábécé egyes betűi általánosan vannak egymásnak, vagy egyéb jeleknek megfeleltetve.
| Eredeti karakter | Helyettesítő karakter |
| A | ä |
| B | { |
| C | & |
| . | . |
| . | . |
| Z | ~ |
Ekkor már – a 44 betűs magyar ábécét feltételezve – a lehetséges kulcsok száma 44! ami hozzávetőleg 2,658*1054
Ez már annyi lehetőség, hogy egyszerű próbálkozással kár nekiállni. azonban ha sejtjük, hogy milyen nyelven íródott a szöveg, akkor a nyelvi jellegzetességek alapján statisztikai módszerekkel a feltörés kézi módszerekkel is belátható munkává válik.
Egyszerűen meg kell számolni az egyes jeleket, és valószínűleg a leggyakoribb jel (a magyar és az angol nyelvben is) az „e” betűt fogja jelenteni, a további jelek a betűk statisztikai gyakorisága alapján megállapíthatóak. A 3-4 leggyakoribb betű után a betűpárok, majd a betűhármasok keresésével a kód feltörhető anélkül, hogy a kódolt szövegen és a nyelv ismeretén kívül bármilyen információ a támadó rendelkezésére állna.
A technikának több továbbfejlesztése született, azonban a statisztikai módszerek fejlődése mindet elavulttá tette.
A következő cikkünk a XIX. században megjelent mechanikus titkosító készülékekkel foglalkozik.
Kapcsolódó cikkek: